Új doktorokat avatott az Akadémia



A Tudományegyetemi Karok öt oktatója szerezte meg a tudományos minősítést.

Erdősné Pusztai Gabriella szakmai tevékenysége a nevelésszociológiához kötődik. Főbb kutatási területe az egyházak köz- és felsőoktatási szerepvállalásának, a vallási, nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozók iskolai pályafutásának, valamint a kapcsolati erőforrások és a tanulmányi eredményesség összefüggésrendszerének vizsgálata. Legfontosabb tudományos eredményei a társadalmi tőke elméletének a hazai, illetve a közép- és kelet-európai oktatáskutatásban való úttörő alkalmazása, ennek mérésére a térség felekezeti köz- és felsőoktatásában végzett összehasonlító kutatások vezetése, továbbá egy interregionális felsőoktatási intézményi és hallgatói kutatásokkal foglalkozó nemzetközi kutatócsoport megszervezése és irányítása.

Lente Gábor, a reakciókinetika szakértője eddigi kísérleti munkája során a savas esők kialakulásának modelljeit alkotta meg, és módszereket dolgozott ki a szennyezőanyagok vízből való eltávolítására. MTA-doktori értekezésében a biológiai kiralitás eredetét értelmező kémiai reakciók modellezésével foglalkozik. Az élet alapvető molekuláinak, az aminosavaknak és a cukroknak közös sajátsága, hogy nem azonosak a tükörképükkel. A tükörképi párok közül, noha energiájuk pontosan azonos, a természetben csak az egyik fordul elő nagy mennyiségben. Ez a jelenség biológiai kiralitás néven ismert, s magyarázata már két évszázada foglalkoztatja a tudósokat. A Lente Gábor által kidolgozott modellek arra világítanak rá, hogy a biológiai kiralitás a természetben véletlenszerű molekuláris események sorozataként is kialakulhatott.

A 19. és 20. századi - különösen a romantikus és az 1945 utáni - angol költészet, a fordításelmélet és az irodalmi hatásvizsgálat áll Rácz István tudományos érdeklődésének középpontjában. Költők és maszkok című könyvében azt vizsgálta, hogy az identitás szövegbeli alakítása miként hoz létre különböző líratípusokat a 20. század második felének angol és északír irodalmában. Rácz Istvánnak jelent meg monográfiája Philip Larkin költészetéről, valamint az 1945 utáni angol költészet történetéről, fő tendenciáiról és képviselőinek életművéről is.

Az angol írónő, Virginia Woolf művészetét tanulmányozza Séllei Nóra Katalin. „Kulturális (ön)reflexivitás Virginia Woolf harmincas évekbeli regényeiben" című akadémiai doktori disszertációjában az írónő egy eddig kevéssé elemzett korszakát új szempontok, a kulturális emlékezet és az intertextualitás alapján értelmezve új Woolf-képet alkot. A magas modernista regényeken túl a feldolgozott művek szerves részét képezik a harmincas évek szövegei, amelyek - az érvelés szerint - miközben önreflexív módon számot vetnek az angol kulturális hagyománnyal, egyben újra is írják. Bár Woolf a harmincas években látszólag visszatért bizonyos 19. századi műfajokhoz, a szövegek nem az önmagát transzparensnek láttató realista ábrázolás reflektálatlan átvételeként, hanem éppen annak kritikai felnyitásaként értelmezhetők.

Egy Magyarországon kevésbé kutatott, világszerte viszont az egyetemi kutatásokban gyakori témát, a nőírók - azon belül a franciaszerzőnők - alkotásait vizsgálja Tegyey Gabriella. A kutató 1988-ban, illetve 1995-ben megjelent tanulmánykötetében három 20. századi francia írónő elbeszéléseinek narratológiai elemzését végezte el. 2009-ben megjelent, Treize récits de femmes (1917-1997) de Colette à Cixous (Tizenhárom nőregény Colette-től Cixous-ig [1917-1997]) című könyve - amelyben eddigi kutatásait foglalta össze, egyben látta el új tartalommal – két fő problémakört vetett fel. Egyfelől a női beszéd narratív formáinak elemzésére törekedett, s ezzel párhuzamosan feltárta a női képzeletvilág lélektani sajátosságait, másfelől vizsgálta a női identitás által hordozott ambivalenciákat. A 2011-ben publikált Hangok, összhangzatok. Hat 20. századi francia írónő című tanulmánykötete kifejezetten a magyar olvasóközönséggel kívánta megismertetni a női írásmód problematikáját.